Sokszor küldött apám a kisboltba, hogy hozzak neki Fecskét, Szimfóniát. Mégsem lettem dohányos, pedig 6-7 évesen gyakran mentem le a sarki közértbe.
Tudom, elcsépelt dolog a trafikmutyin rugózni – nem is a korrupt megoldást szeretném fikázni, pedig lehetne –, hanem azon filózok kicsit, hogy milyen hatása lesz a karanténba zárt dohányboltoknak, ha így marad a dolog.
Ha pszichológiailag vizsgáljuk a jelenséget, a megközelíthetetlen boltok nem csak azért lesznek látogatottabb helyek a – most még – fiatalkorúak számára, mert "végre bemehetek, mert 18 lettem", hanem azért is mert a tiltás által szimbólummá váltak. A felnőttkor szimbólumává. Számomra tejesen egyértelmű, hogy a dohányzásról leszoktatást nem ez az idióta elsötétített bolthálózat fogja elvégezni.
Szintén elcsépelt dolog az amerikai alkoholtilalmat példának hozni, de tény, hogy soha nem volt annyi probléma az alkohol miatt, mint ott és akkor.
Természetesen az az ördögi a dologban, hogy nem készülhet statisztika arról, hogy amúgy hányan szoknának rá a dohányzásra, és emígy hányan. Ezért aztán folytatódhat az álságos és hazug propagandaszöveg a fiatalság egészséges neveléséről.
Még egyszer mondom: Akkor is ezt gondolnám, ha nem lett volna mutyi a piac újraosztása körül. Ha már ellopták, akkor legalább ne tegyék vonzóvá a tiltott gyümölcsöt azáltal, hogy a "felnőtt lettem, szabadon dohányozhatok" gondolatot sulykolják az éretlen fejekbe.
Hogyan neveli(k) a Tisztelt Vezető(k) a saját gyerekét? Tiltással vagy példamutatással? Az előbbinek soha nem volt még eredménye hosszú távon, legfeljebb hazugságra kényszeríti a gyereket.
A példamutatás, a saját minták indirekt átadása viszont nagyon is eredményes. Sajnos. Vajon milyenek lesznek az ő gyerekeik?...
