Állítólag meglehetősen empatikus alkat vagyok. Ez azt jelenti, hogy nem csak bele tudok helyezkedni valakinek az érzésvilágába, hanem ezt némely alkalommal oly mértékben tudom megtenni, hogy olyan részleteket is kitalálok az illető éppen aktuális élethelyzetéről, amely nem megszokott.
Fentieket csak azért tartottam fontosnak leírni az elején, mert számomra is meglepő, hogy vajon miért nem tudok belehelyezkedni "nagyjaink és vezéreink" (függetlenül attól, hogy aktuálisan hol helyezkedik el a hatalmi struktúrában) lelki világába?
Amikor tömegek elé kiáll valaki, vajon már akkor is tudja, hogy hazudik, amikor elmondja/kimondja az éppen aktuális szentenciákat vagy csak utólag válnak hazugsággá a korábban kimondottak?
Ha az első változatra szavazunk, akkor tulajdonképpen – bármennyire is abszurd – még akár tisztességesnek is nevezhetjük a dolgot, mert semmi más célja nincs az illetőnek, mint az aktuális társadalmi rendszert kihasználva könyököl előre/felfelé, és tapossa el a gyengébb egyedeket.
Ha a második változatra tippelünk, akkor a jelenség némileg érdekesebb. Alapvetően két eset lehetséges: Ha az előzőleg elmondottakra nem emlékszik az illető, akkor felmerül a kérdés, hogy gyengeelméjű-e a kedves miniszter/miniszterelnök/államtitkár stb.? Ha a válasz Igen, akkor miért nincs a közegben annyi önvédelmi mechanizmus, hogy kivesse tagjai közül az elmebeteg egyedet? Ha pedig emlékszik arra, hogy mit mondott korábban, akkor egyszerűen nem arról van szó, hogy ő – személy szerint – egy erkölcsi nulla?
Bármelyik változatot látjuk nap mint nap, talán nem is a felháborodás érzése a legerősebb bennem. Hanem a rémületé. Mert hogyan lehetséges az, hogy bizonyíthatóan elmebeteg vagy morális gengszterek (ki-ki válasszon tetszése szerint) irányítsák milliók sorsát?
Hangsúlyozom: Ha nem demokráciának hívnák a rendszert, akkor kvázi "rendben van". Mindig volt és lesz diktatúra. Nem jó, hogy volt, nem jó, hogy van, de az legalább valamennyire őszinte dolog.
Ebben a mostaniban az a felháborító, hogy még hülyének is néznek. Tényleg elhiszik a politikusok, hogy hihető az a mérhetetlenül sok hazugság? Lehet, hogy elhiszik.
Valószínűleg jól érzi magát a politikus, mert ha nem így lenne, akkor egyetlen napjának megnyilvánulásait sem viselné el – önmaga sem.
Ha viszont jó a közérzeted, kedves X, akkor ez – sajnos – semmi másra nem bizonyíték, minthogy beteg vagy. Pszichopata. Ezt pedig egy egészséges társadalomnak ki kell vetnie magából.
Akár műtét útján.
