DemoGrácia

Sokszor küldött apám a kisboltba, hogy hozzak neki Fecskét, Szimfóniát. Mégsem lettem dohányos, pedig 6-7 évesen gyakran mentem le a sarki közértbe.

Tudom, elcsépelt dolog a trafikmutyin rugózni – nem is a korrupt megoldást szeretném fikázni, pedig lehetne –, hanem azon filózok kicsit, hogy milyen hatása lesz a karanténba zárt dohányboltoknak, ha így marad a dolog.

Ha pszichológiailag vizsgáljuk a jelenséget, a megközelíthetetlen boltok nem csak azért lesznek látogatottabb helyek a – most még – fiatalkorúak számára, mert "végre bemehetek, mert 18 lettem", hanem azért is mert a tiltás által szimbólummá váltak. A felnőttkor szimbólumává. Számomra tejesen egyértelmű, hogy a dohányzásról leszoktatást nem ez az idióta elsötétített bolthálózat fogja elvégezni.

Szintén elcsépelt dolog az amerikai alkoholtilalmat példának hozni, de tény, hogy soha nem volt annyi probléma az alkohol miatt, mint ott és akkor.
Természetesen az az ördögi a dologban, hogy nem készülhet statisztika arról, hogy amúgy hányan szoknának rá a dohányzásra, és emígy hányan. Ezért aztán folytatódhat az álságos és hazug propagandaszöveg a fiatalság egészséges neveléséről.

Még egyszer mondom: Akkor is ezt gondolnám, ha nem lett volna mutyi a piac újraosztása körül. Ha már ellopták, akkor legalább ne tegyék vonzóvá a tiltott gyümölcsöt azáltal, hogy a "felnőtt lettem, szabadon dohányozhatok" gondolatot sulykolják az éretlen fejekbe.

Hogyan neveli(k) a Tisztelt Vezető(k) a saját gyerekét? Tiltással vagy példamutatással? Az előbbinek soha nem volt még eredménye hosszú távon, legfeljebb hazugságra kényszeríti a gyereket.

A példamutatás, a saját minták indirekt átadása viszont nagyon is eredményes. Sajnos. Vajon milyenek lesznek az ő gyerekeik?...

Állítólag meglehetősen empatikus alkat vagyok. Ez azt jelenti, hogy nem csak bele tudok helyezkedni valakinek az érzésvilágába, hanem ezt némely alkalommal oly mértékben tudom megtenni, hogy olyan részleteket is kitalálok az illető éppen aktuális élethelyzetéről, amely nem megszokott.

Fentieket csak azért tartottam fontosnak leírni az elején, mert számomra is meglepő, hogy vajon miért nem tudok belehelyezkedni "nagyjaink és vezéreink" (függetlenül attól, hogy aktuálisan hol helyezkedik el a hatalmi struktúrában) lelki világába?

Amikor tömegek elé kiáll valaki, vajon már akkor is tudja, hogy hazudik, amikor elmondja/kimondja az éppen aktuális szentenciákat vagy csak utólag válnak hazugsággá a korábban kimondottak?

Ha az első változatra szavazunk, akkor tulajdonképpen – bármennyire is abszurd – még akár tisztességesnek is nevezhetjük a dolgot, mert semmi más célja nincs az illetőnek, mint az aktuális társadalmi rendszert kihasználva könyököl előre/felfelé, és tapossa el a gyengébb egyedeket.
Ha a második változatra tippelünk, akkor a jelenség némileg érdekesebb. Alapvetően két eset lehetséges: Ha az előzőleg elmondottakra nem emlékszik az illető, akkor felmerül a kérdés, hogy gyengeelméjű-e a kedves miniszter/miniszterelnök/államtitkár stb.? Ha a válasz Igen, akkor miért nincs a közegben annyi önvédelmi mechanizmus, hogy kivesse tagjai közül az elmebeteg egyedet? Ha pedig emlékszik arra, hogy mit mondott korábban, akkor egyszerűen nem arról van szó, hogy ő – személy szerint – egy erkölcsi nulla?

Bármelyik változatot látjuk nap mint nap, talán nem is a felháborodás érzése a legerősebb bennem. Hanem a rémületé. Mert hogyan lehetséges az, hogy bizonyíthatóan elmebeteg vagy morális gengszterek (ki-ki válasszon tetszése szerint) irányítsák milliók sorsát?

Hangsúlyozom: Ha nem demokráciának hívnák a rendszert, akkor kvázi "rendben van". Mindig volt és lesz diktatúra. Nem jó, hogy volt, nem jó, hogy van, de az legalább valamennyire őszinte dolog.

Ebben a mostaniban az a felháborító, hogy még hülyének is néznek. Tényleg elhiszik a politikusok, hogy hihető az a mérhetetlenül sok hazugság? Lehet, hogy elhiszik.

Valószínűleg jól érzi magát a politikus, mert ha nem így lenne, akkor egyetlen napjának megnyilvánulásait sem viselné el – önmaga sem.

Ha viszont jó a közérzeted, kedves X, akkor ez – sajnos – semmi másra nem bizonyíték, minthogy beteg vagy. Pszichopata. Ezt pedig egy egészséges társadalomnak ki kell vetnie magából.

Akár műtét útján.